A vám alapja nem a számla végösszege: fuvar, biztosítás, jogdíjak is beletartoznak a vámértékbe. Mutatjuk, mit kell hozzáadni és miért büntet a hatóság.
Sokan beleesnek abba a hibába, hogy a vámkezelés során a kereskedelmi számla végösszegét tekintik a vám alapjának. A vámhatóság azonban nem így számol. Ha Ön csak a nettó számlaértéket vallja be, egy utólagos ellenőrzés során komoly bírságra számíthat. De akkor mi is az a vámérték?
A képlet: több, mint a vételár
A vámérték megállapításának elsődleges módszere az ügyleti érték. Ez az az ár, amelyet az áruért ténylegesen fizettek (vagy fizetni fognak), kiegészítve bizonyos költségekkel, amelyek az EU határáig felmerülnek.
Mit kell hozzáadni a számlaértékhez?
A vámértékbe beletartoznak azok a tételek is, amelyek nem feltétlenül szerepelnek a termék egységárában:
- Fuvarozási költségek: az áru EU-s belépési pontjáig felmerült szállítási költség a vámérték része. (Figyelem: ha a paritás szerint a szállítás már benne van az árban, nem kell duplán számolni!)
- Biztosítási díj: a szállítás alatt kötött biztosítás összege szintén növeli az alapot.
- Jogdíjak és licencdíjak: ha a termék importálásának feltétele valamilyen védjegyhasználati díj megfizetése, azt is hozzá kell adni az értékhez.
- Csomagolási és jutalék költségek: a beszerzési jutalék kivételével ezek is növelő tényezők.
Miért büntet a hatóság?
A NAV (vagy bármely EU-s vámhatóság) szemében a vámérték alulértékelése adóelkerülésnek minősül.
Gyakori hiba: a cég „ingyen” kap mintát vagy pótalkatrészt, és 0 eurós értékkel akarja vámkezelni. Ilyenkor is meg kell határozni egy statisztikai értéket, mert mindennek van vámértéke, még annak is, amiért nem fizettünk!
Pro tipp: mindig ellenőrizze az Incoterms paritást! Egy EXW paritásnál a teljes fuvarköltséget hozzá kell adni a számlaértékhez, míg egy CIF paritásnál az már tartalmazza azt.
